Augusztus végén Nagyatádot és környékét járta be az OMNYE

A résztvevő 78 fő két busszal, 2 csoportban indult útnak. Első állomásunk Várda, a Szász-kúria meglátogatása volt, ahol Szászné Hajdu Katalin, a “múzsa” kíséretében kaptunk ízelítőt Szász Endre hagyatékából. A fogadószobában, két Munkácsi festmény mellett egy koreai csontberakásos teázó asztal, és egy mívesen faragott német püspöki szekrény árulkodott a műgyűjtő Szász Endre kifinomult ízléséről. Ám a művész kézjegyét mégis egy szimbolikus léghajót ábrázoló festményen fedezhettük fel, megjelenítve azon öt feleségét és saját magát, mint kormányost.

A kastély, haláláig, 2003-ig volt Szász Endre otthona. Itt élt saját alkotásai és nagy értékű gyűjteményi tárgyai között a rokokó szalonban, fogadott vendégeket a chippendale stílusú társalgóban.

Estére értünk a tízezer lakosú Nagyatádra, szállást a Solar hotelben kaptunk. A város hosszú időn át katonavárosként volt ismeretes. Huszárok, később lövész, harckocsizó, büntető („futkosó”) zászlóaljak, és szovjet lokátorosok települtek itt meg. Ma fürdővárosnak számít: a gyógy- és strandfürdőjével, illetve tanuszodájával, no meg a szépen ápolt parkjaival, virágaival valódi üdülőhelyi hangulatot áraszt.

Másnap a berzencei határátkelőn jutottunk Horvátországba. Molnán, az 1862-ben felépült Maria kegyhely templom volt első megállónk. Majd felkerestük Durdevac (magyar nevén Szentgyörgyvár) várát, amely végvár volt a javából. 1522-ben egy 1500 fős maroknyi sereg megállásra kényszerítette a 30-ezres török ostromlókat. „A hagyomány szerint miután a védők kifogytak az élelemből utolsó csirkéiket cselből a törökre lőtték ki, akik látva a védők ilyen bőségét elvonultak a vár alól.” /Wikipedia/

Nagy örömünkre megtekinthettünk egy Salvador Dalí kiállítást is. Az út végén, Mole szőlőhegyén pedig egy borosgazda vendégeiként kaptunk egy tányér babgulyást és kóstolót 3-féle borából.

Harmadnap a Barcstól 4 km-re található Drávaszentesre, a Duna-Dráva Nemzeti Park bemutató központjába látogattunk el. A levetített filmen megismertük a környék vízivilágát, a Dráva természeti értékeit bemutató kiállításon az ártéri élővilág sokszínűségét. Délután a valamikor dohánytermesztő Szulokra, a környék egyik nagy hagyományőrző településére utaztunk. Csoportunkat a polgármester üdvözölte a Faluházban. A program itt ebéddel kezdődött: megkóstoltuk a szegények eledelét, a bablevest és a babos tésztát, hozzá otelló és noha (nova) bort is kaptunk. Megnéztük templomukat, megtapsoltuk a sváb (cepedli), horvát (kolo) táncokat bemutató falusi fiatalok előadást.
A negyedik nap felkerestük a kemencés réteséről messze földön híres Mesztegnyőt. A Faluházban meghallgattunk egy a település múltjáról és a nem túl fényes kilátásokat mutató jelenéről szóló előadást. A bátrabbak rétest nyújtottak, a többiek csak megkóstolták a „terméket”. Körbejártuk a faluban összegyűjtött használati tárgyi emlékek gyűjteményét. Rövid buszozás után kisvonatra szálltunk és a Boronka tájvédelmi körzet egy halastavához, annak is a madármegfigyelő kilátójához jutottunk. Záró estünk a vérpezsdítő tánc jegyében zajlott.     
Hazautunk során megálltunk Kaposváron. Megnéztük a Rómahegyre épült Rippl-Rónai villát, az ott kiállított képeket, betekintést kaptunk az alkotó bohém, már-már szabados életébe. Nagy sétát tettünk az Európai Virágos Városok, és a Magyarország legszebb városa címekkel is díjazott sétálóutcán, végül rövid látogatást tettünk a városházán.      /képek: Kőszegi Zsuzsanna/                                                                                                                                                                                                                        

                                                                                                                                                                                                                                                  Buda Dénes