Már hagyományosnak tekinthető programunk a kiskunmajsai disznóölés wellness lehetőséggel és a soltvadkerti cukrászda meglátogatása.

Idén a közös buszozás helyett tömegközlekedéssel, ill „telekocsi” szervezéssel zajlott a kirándulás.

A malacka idén sem élte túl a látogatásunkat, viszont feldolgozva nagyon finom volt.

 Néhány kép a kirándulásról, hogy könnyebb legyen felidézni a kellemes és még kellemesebb emlékeket!

A fotókat Tolvaj Krisztina és Kutasi Zsuzsanna adta közre.

Néhány kép a paksi atomerőmű látogató központjából Kovács Teca jóvoltából.

Paks után Bölcskén folytattuk a napot a Vass György paksi építész tervei alapján létesült Lapidáriumban.

A bölcskei Duna-mederből az utóbbi évtizedek legjelentősebb római kori leletegyüttesét tárták fel.

Soproni Sándor Római-kori kőtár után az 1950-tol mai napig Magyarországon  az egyetlen egész évben működő falusi mozit, a bölcskei Rákóczi Filmszínházat néztük meg, majd vizit Mérges Pista pincéjében.

Egy jó hangulatú borkóstolóval és nagyon finom estebeddel zártuk a napot.

Látnivalókban és élményekben várt ránk Európa utolsó titka, a történelmi városokban bővelkedő Albánia!
A bakancslistán szereplő Albán út megvalósult. 44 fővel elindultunk a 2700 km-es útra, melynek során hat országban jártunk. Napi 10 km-es intenzív séták, vármászások után, estére mindenki „kellemesen” elfáradt.

Az utat a TDM iroda szervezte, kényelmes busszal, két sofőrrel és kiváló idegenvezetővel!

1. nap: Budapest-Szkopje

Albánia tipikusan olyan úti cél, amelyet meglátogatva az ember rájön, hogy teljesen mást képzelt róla korábban. A Sasok földje sok-sok látnivalóval, gyönyörű tengerparttal és vendégszerető emberekkel várt bennünket. Átmenet a keleti és nyugati világ között, és mégis Európa. Hajnali 4 órai indulás után, 800 km-re volt az első tranzitszállásunk, a 240 méter tengerszint feletti magasságban fekvő Szkopje városában, a Macedón Köztársaság fővárosában és egyben legnagyobb városában. Vacsora után gyalogos városnézés volt a fakultatív program.

2. nap: Szkopje-Ohrid-Durrës

Bőséges és finom reggeli után megnéztük az ébredő Szkopje városát. A Vardar folyó panorámája meghatározza Szkopje – az 1963-as nagy földrengés utáni – mai képét. A város mellett emelkedő Vodnó hegyen a Balkán legnagyobb keresztje látható, mely 76 méter magas, az esti városnézésünkön kivilágítva láttunk. Szkopjéban több mecset és épület található a török hódoltság idejéből. A város legfőbb nevezetességeit mint a bazár, gyalogosan bejártuk, megtekintettük belülről is Teréz anya emlékházát. A belvárosa érdekes kavalkád, sok különböző építészeti stílus egyvelege, mely talán kissé kaotikus, de ez adja meg a báját is. Átsétálunk az 1300-ban épült kőhídon is. Megcsodáltuk egyben elszörnyülködtünk a rengeteg monumentális méretű szobrok láttán. Szkopjét elhagytuk és az Ohridi-tó volt a következő helyszín, mely a természet ajándéka a kicsiny makedón népnek, nem utolsó sorban az idelátogató turistáknak. Az Ohridi-tó a Balkán-félsziget legöregebb, mintegy 5 millió évvel ezelőtt keletkezett tava. A tó északkeleti partján fekvő Ohrid fontos ortodox egyházi központ volt a X. századtól 1767-ig. Fénykorában „szláv Jeruzsálem”-ként emlegették, 365 temploma volt. Az Ohridi-tó 1979-ben, az épületegyüttesek 1980-tól az UNESCO természeti-kulturális Világörökség helyszíne. A város jelképe a X. századi fellegvár, melynek 3 km hosszú várfalát 18 bástya és 4 várkapu tagolja. Az óváros sokablakos, fehérre meszelt házai a XVIII. századtól állnak ezen a helyen. Hajókázásunk a tavon, hatalmas nagy élmény volt mindenkinek! Az esti órában megérkezünk Albánia tengerparti üdülővárosába Durrës-be, tengerparti szállodába, ahol 4 éjszakát töltöttünk.

3. nap: Berat-Apolonia (Apollónia)

Albánia legszebb városait látogattuk meg. Első megállónk az Osum folyó mentén fekvő Berat városa, melyet két hegy fog közre, a Tomorr- és a Shpirag-hegyek, utóbbiak két legendabéli óriásról kapták a nevüket. Az „ezerablakos város”, az ország legősibb települése, 2008 óta a Világörökség része. A sokablakos fehérre meszelt házak hűen őrzik a városka egykori hangulatát. A festői kisváros legfontosabb látnivalója a város fölé magasodó sziklára épült várnegyed, a Kala. Itt hallhattuk, a müezzinből kihallatszó imára hívó éneket.
Folytatva utunkat Apollónia felé, nem hagyhattuk ki, hogy kívül-belül, ne tekintsünk meg egy bunkert, a 350 ezer bunker országában.
Apollónia, az ókori Illíria déli részének egyik legjelentősebb városa volt az Adriai-tengerbe ömlő Vjosa egykori torkolatvidékén.
Fénykorában 40-50 ezer lakosú város az északabbra fekvő Epidamnosszal együtt egy évezreden keresztül meghatározó szerepet játszott az illírek lakta vidék gazdasági, társadalmi és kulturális életében. A romváros, ma az ország egyik legjelentősebb régészeti emlékhelye, 2014 óta Albánia Világörökségi Listára javasolt kulturális helyszíneinek egyike.
Megnéztük a műemlékekben gazdag romvárost, majd a romterület mellett lévő, a XIII. században épült Szűz Mária kolostort mely ma, múzeum.

4. nap: Tirana-Kruja

Reggeli után Durrës városában felkeressük a II. században emelt római kori amfiteátrumot és a nézőtere alatti díszes, mozaikokkal díszített kápolnát, majd Albánia fővárosába utaztunk. Városnézésünket, Tirana központi terén álló Szkander bég lovasszobránál kezdtük. Gyalogos városnézésünk során kívül megtekintettük a Et’hem Bey mecsetet, a hozzá tartozó sahat-kula-t (óratorony), a teret szegélyező Opera épületét, a Nemzeti Könyvtár épületét, valamint a Nemzeti Történelmi Múzeum épületét. Sétánk után Kruja várához utaztunk, mely az albán nép egyik nemzeti szimbóluma, Szkander bég szülőhelye és hadiszállása, a törökök támadását itt verte vissza. A bejárható középkori várfalmaradványok, a felújított citadella, valamint Albánia egyik fő látványossága a szűk sikátoros bazár várt itt ránk. A városban szinte minden látnivaló a nemzeti hős, Szkander bég nevéhez kapcsolódik. A bég híres vára ma már Szkander bég Múzeum, ahol látványos, több szinten elhelyezkedő gazdag néprajzi kiállítás is látható. Szabadidő és vásárlási lehetőségünk volt a 450 éves múltra visszatekintő bazárban, ahonnan szép kilátás nyílik a várra is.

5. nap: Durrës

Szabad programunk volt! Délelőtt torna a tengerparton Ili vezetésével, aki itthon a gerinctornánkat tartja hétfőn és szerdán. Többen bekapcsolódtak, majd fürdés után pihenés a finom homokos parton. Délután séta a városban, finom ebéd a „halasnál”. Jégbehűtött halakat 20 perc alatt finom ropogósra sütöttek. Tintahal, polip, garnélarák és minden, ami szem szájnak ingere.

Novák Ferenc

6. nap: Shkodra-Budva

Skhodra város felé indulunk. Megtekintettük a várat, majd átléptük Albánia – Crna-Gora (Montenegró) határát. Montenegró a Fekete-Hegyek országaként is ismert. A Kotori-öblön komppal keltünk át, majd megérkeztünk az egyik legszebb városba, Budvába, mely gazdag történelmi emlékekben is. Sétáltunk Budva óvárosában, mely egy kicsiny félszigeten fekszik és a Kulturális Világörökség bölcsője. Keskeny utcák keresztezik egymást, kis terekkel és híres épületekkel, mint például a Szentháromság templom.

7. nap: Dubrovnik-Szarajevó

Dubrovnik, melyet szépségének köszönhetően az Adriai-tenger Királynőjének is gyakran emlegetnek. Horvátország egyik legszebb városa várt ránk. Az Adria gyöngyének nevezett várost korábban a Délszláv Athénnek is titulálták. A város a horvát művészet, a horvát nyelv és irodalom egyik központja, lakhelye sok híres költőnek, írónak, festőművésznek és tudósnak. Központja 1979 óta a Kulturális Világörökség részét képezi. Sétáltunk a középkori város főutcáján, sikátoraiban, megtekintettünk templomokat és a régi gyógyszertárat, ahol többen vásároltunk a szerzetesek csodakrémjéből. Ezután Bosznia–Hercegovina fővárosa, Szarajevó felé indulunk. Magas sziklás hegyek között, szűk kanyonban vezetett az utunk, ahol az utolsó szállásunkat elfoglaltuk.

Novák Ferenc

8. nap: Szarajevó-Budapest

Reggel még gyalogos városnézés Bosznia-Hercegovina csodálatos fővárosában. A háború megviselte ugyan a város épületeit, az 1992 és 1996 közötti ostrom mérhetetlen károkat okozott. Azóta azonban a nyüzsgő, sokszínű, múzeumokban gazdag várost szinte teljesen újjáépítették. A legfontosabb látnivalókat itt is megtekintettük. Elsőként a Latin-hídnál Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége ellen 1914. június 28-án elkövetett merénylet színhelyét. A Régi Szerb Templomot és az Ikonmúzeumot, a főváros legrégebbi épen maradt műemlék épületét, ahol értékes szent ereklyéket láthattunk. A Bascarsija-dzsámi, Gázi Huszrev bég dzsámija 1531-ben épült fel, mely az egész Balkán legjelentősebb szakrális létesítménye. A dzsámi szomszédságában a medresze, szintén Gázi Huszrev bég jótékonysági alapítványának a része, az ország legrégebbi muszlim iskolája. Természetesen a keskeny, zegzugos bazár sem maradhatott ki és a csevapcsicsa, amit kötelező megkóstolni egy jó pohár hideg Szarajevszko sör kíséretében! Mint ahogy az elmúlt napokban több helyen, így itt is, a személyes ismeretséggel rendelkező idegenvezetőnk még több pluszt nyújtott a társaságnak azzal, hogy a dzsámi imámja (a mecsetekben imát vezető, vallásos tekintetben tapasztalt muszlimot jelöli az imám kifejezés), egy imádsággal engedett utunkra bennünket, hogy szerencsésen hazaérkezzünk! Kiváltságosok voltunk, mert ezt az imát, videóval megörökíthettük! A szarajevói fotóalbumban megtekinthető!
Szarajevóból ebéd után indultunk majd a késő esti órában érkeztünk haza. Az út során készült fotóinkat albumban tesszük közzé mindenki számára..

Novák Ferenc

Idegenvezetőnk, az útitársakkal nagyon jó kontaktust teremtett és viszont mi is Máriával! Kedves személyisége nem hagyott senkiben rossz élményt. Nagy tudása abban nyilvánult meg, hogy az út folyamán fejből szinte az indulástól az érkezésig, végig mesélt. Sok információval gazdagodtunk és nem utolsó sorban, meg is kedvelt minket! Szinte biztos, hogy többünk nevét nem fogja elfelejteni!
Szép út volt és jó volt együtt lenni az útitársakkal!

Novák Ferenc