Disznóvágás, wellness – Kiskunmajsán

Disznóvágás, wellness – Kiskunmajsán

A tavalyi sikerén felbuzdulva idén is ellátogattunk a „tett” színhelyére, Kiskunmajsára. Ismét megtelt az autóbusz, így 56-an
érkeztünk meg szálláshelyünkre, a Jonathermál Motelbe. Elfoglaltuk a két ágyas házakat, és a bemelegítő pálinkázás után vacsoraidőig élveztük a gyógy- és élményfürdő szolgáltatásait.

Vacsoránk a Lópofa csárdában volt, ahol várt minket a finom „diétás” gulyásleves és túrós csusza.

Másnap reggel 8 órakor kezdődött a disznóvágás, bár a résztvevők többsége inkább a „fogópálinkát” és a lélekmelegítő forralt bort
fogyasztotta, amíg a böllér és segédei, köztük Mérges Pista leszúrták és felbontották a disznót.

Alig telt el egy óra, amikor a ”kiéhezett” társaság nekilátott „lájtos” reggelijének:  böllérmáj, resztelt máj, pecsenye és a hagymás vér volt a kínálatban.

Mialatt a mesterek a disznó további feldolgozását végezték, a csapat fele Kiskunmajsával ismerkedett. A délutáni kényeztető gyógyfürdőzés után került sor a nap fő attrakciójára: a disznótoros vacsorára. A messze nem fogyókúrás orjaleves, hurka, kolbász, pecsenye, töltött káposzta és rétes után, zene, tánc és jó hangulatú nótázás következett.  

A hazautazás reggelén – az ismételten laktató reggeli után, mindenki megkapta a kóstolót. Útban hazafelé azért egy kis
édesség miatt betértünk a soltvadkerti Szent Korona országos hírű cukrászdába, majd a dunaföldvári halászcsárdában finom ebéddel zártuk az év utolsó kirándulását. Elfáradva, élményekkel telve értünk haza.

A jó szervezést a csapat megköszönte Németh Ernőnek és Gyöngy Marcinak.

Jövőre, veletek, ugyanitt!

Novák Ferenc

Szlovén körút

Szlovén körút

Szomszédoltunk – 2019. szeptember 7-12

Szlovénia megmutatta esős és napos arcát is

Az OMNYE 56 fős csapata szeptember második hetében felfedezte magának Szlovéniát. Az Alpok lábánál elterülő, hazánk területének egyötödét kitevő kétmilliós ország fél-fél százalékban tart számon magyar és olasz kisebbséget. Területe felét erdők borítják, legmagasabb csúcsa a Triglav (2864m).  A kelta, romai alapítású települések Európa természetes K-Ny-i útvonalai mentén helyezkednek el.

Utunk első megállója a híres trojanei fánkozó volt, majd zuhogó esőben jártuk be a Száva völgyében elterülő 280 ezres szlovén fővárost, Ljubljanát. Központjában, az illír, kelta, római alapokra épített XVI.szd-i várban, Batthyany Lajos is raboskodott. A nap végén érkeztünk meg a Júlia Alpokba, a Triglav csúcstól 17km-re fekvő Krajnska Goraba, a Hotel Kompasba.

A következő napon ismét esett az eső, ennek ellenére végig gyalogoltuk a Vintgar szoros 3,7 km-es oda-vissza útvonalát. Elbuszoztunk a ködben álló bledi tóhoz, pletnázva (speciális álló evezős kishajóval) jutottunk el a tó közepén álló kis szigetre, a Szűz Maria zarándok templomhoz. Megkóstoltuk a bledi krémest, bejártuk a tó fölé magasodó Bled várát.

Harmadnapi úticélunk a postojnai cseppkőbarlang megtekintése volt. A 24 km hosszú, öt barlang alkotta földalatti járatok 5km-ét nézünk meg, ebből 3,5km-t kisvasúttal. Ezután felkerestük a közeli Predjama várát. A XV szd-ra kiépült lovagvár a szikla barlangjai felhasználásával lett igazán bevehetetlen. Utunkat az Isonzo völgyében folytattuk. Bovecben megkoszorúztuk az Osztrák-Magyar Monarchia elesett hőseinek kialakított katonai temetőt, majd a Kluze völgyzáró erőd érintésével, Tarvízión át jutottunk szálláshelyünkre.

Negyedik nap a Bohinji-tavat és a környék nevezetességeit láttuk. A 4,1km, x 1,2km-es gleccser tó 30-45 m mély. Közelében található a Savica vízesés, ahová 558 lépcsőn, kb 29 emelet magasra kapaszkodtunk fel, hogy elénk táruljon a Száva folyó egyik lenyűgöző forrása. A Bohinji tó teljes panorámáját a Vogel-hegyről láttuk, ide felvonóval, 1531m magasba kellett emelkednünk.

Az ötödik napon megint barlangban, ezúttal a Skocjanban túráztunk. Sajnos fotózni nem lehetett, pedig a látvány szinte leírhatatlan. A barlang első, un. csendes szakasza cseppköveket rejt. Nagyterme:120m x 30m-es, benne egy 250-ezer(!) éves óriás cseppkővel, majd az orgonák terme ejtett ámulatba. Itt már hallatszott a mészkőhegy gyomrában, 120m kanyont mélyítő, dübörgő Reka folyó. Átkeltünk egy a víz felett 45m magasan épített hídon is. Az egész túrán olyan érzésem volt, hogy nem is a föld alatt, hanem egy holdfény világította éjszakai hegyitúrán vagyunk.  A nap második felében a trieszti Miramare kastélyt kerestük fel. Az 1860-ban, 4-év alatt felépült palotát Ferenc-József öccse, Habsburg Miksa a későbbi tragikus sorsú Mexikói császár építtette. Utunkat trieszti autóbuszos városnézés zárta.

Hazautazásunk napján megálltunk a 12 ezres Skofja Loka városban, és nagy sétát tettünk Mariborban.

A mintegy 2000 km-es útról szép emlékeket, közös élményeket és sok-sok fotót őrzünk meg. 

Buda Dénes

Barangolás a Dráva mentén

Barangolás a Dráva mentén

Augusztus végén Nagyatádot és környékét járta be az OMNYE

A résztvevő 78 fő két busszal, 2 csoportban indult útnak. Első állomásunk Várda, a Szász-kúria meglátogatása volt, ahol Szászné Hajdu Katalin, a “múzsa” kíséretében kaptunk ízelítőt Szász Endre hagyatékából. A fogadószobában, két Munkácsi festmény mellett egy koreai csontberakásos teázó asztal, és egy mívesen faragott német püspöki szekrény árulkodott a műgyűjtő Szász Endre kifinomult ízléséről. Ám a művész kézjegyét mégis egy szimbolikus léghajót ábrázoló festményen fedezhettük fel, megjelenítve azon öt feleségét és saját magát, mint kormányost.

A kastély, haláláig, 2003-ig volt Szász Endre otthona. Itt élt saját alkotásai és nagy értékű gyűjteményi tárgyai között a rokokó szalonban, fogadott vendégeket a chippendale stílusú társalgóban.

Estére értünk a tízezer lakosú Nagyatádra, szállást a Solar hotelben kaptunk. A város hosszú időn át katonavárosként volt ismeretes. Huszárok, később lövész, harckocsizó, büntető („futkosó”) zászlóaljak, és szovjet lokátorosok települtek itt meg. Ma fürdővárosnak számít: a gyógy- és strandfürdőjével, illetve tanuszodájával, no meg a szépen ápolt parkjaival, virágaival valódi üdülőhelyi hangulatot áraszt.

Másnap a berzencei határátkelőn jutottunk Horvátországba. Molnán, az 1862-ben felépült Maria kegyhely templom volt első megállónk. Majd felkerestük Durdevac (magyar nevén Szentgyörgyvár) várát, amely végvár volt a javából. 1522-ben egy 1500 fős maroknyi sereg megállásra kényszerítette a 30-ezres török ostromlókat. „A hagyomány szerint miután a védők kifogytak az élelemből utolsó csirkéiket cselből a törökre lőtték ki, akik látva a védők ilyen bőségét elvonultak a vár alól.” /Wikipedia/

Nagy örömünkre megtekinthettünk egy Salvador Dalí kiállítást is. Az út végén, Mole szőlőhegyén pedig egy borosgazda vendégeiként kaptunk egy tányér babgulyást és kóstolót 3-féle borából.

Harmadnap a Barcstól 4 km-re található Drávaszentesre, a Duna-Dráva Nemzeti Park bemutató központjába látogattunk el. A levetített filmen megismertük a környék vízivilágát, a Dráva természeti értékeit bemutató kiállításon az ártéri élővilág sokszínűségét. Délután a valamikor dohánytermesztő Szulokra, a környék egyik nagy hagyományőrző településére utaztunk. Csoportunkat a polgármester üdvözölte a Faluházban. A program itt ebéddel kezdődött: megkóstoltuk a szegények eledelét, a bablevest és a babos tésztát, hozzá otelló és noha (nova) bort is kaptunk. Megnéztük templomukat, megtapsoltuk a sváb (cepedli), horvát (kolo) táncokat bemutató falusi fiatalok előadást.
A negyedik nap felkerestük a kemencés réteséről messze földön híres Mesztegnyőt. A Faluházban meghallgattunk egy a település múltjáról és a nem túl fényes kilátásokat mutató jelenéről szóló előadást. A bátrabbak rétest nyújtottak, a többiek csak megkóstolták a „terméket”. Körbejártuk a faluban összegyűjtött használati tárgyi emlékek gyűjteményét. Rövid buszozás után kisvonatra szálltunk és a Boronka tájvédelmi körzet egy halastavához, annak is a madármegfigyelő kilátójához jutottunk. Záró estünk a vérpezsdítő tánc jegyében zajlott.     
Hazautunk során megálltunk Kaposváron. Megnéztük a Rómahegyre épült Rippl-Rónai villát, az ott kiállított képeket, betekintést kaptunk az alkotó bohém, már-már szabados életébe. Nagy sétát tettünk az Európai Virágos Városok, és a Magyarország legszebb városa címekkel is díjazott sétálóutcán, végül rövid látogatást tettünk a városházán.      /képek: Kőszegi Zsuzsanna/                                                                                                                                                                                                                        

                                                                                                                                                                                                                                                  Buda Dénes