Minden év tavaszának kedves programja az unokás kirándulás. Most a Sas-hegy csodálatos természetvédelmi területére látogattunk. Az időjárás kegyes volt hozzánk, indulásra elállt a sűrű záporeső.
A Sas-hegyet egykor Király hegynek nevezték. Egy szép legenda szerint végső nevét onnan kapta, hogy 1686-ban, amikor sikerült visszafoglalni Buda várát a töröktől, a hegyről sasok, a szabadság madarai szálltak a vár felé.
A néhai borkultúrájáról híres újbudai Sas-hegyet természeti adottságain és környezetén kívül élővilága teszi kiemelkedővé, Európa-szerte híressé. A filoxéra járvány itt is kipusztította a hegyoldalra felkúszó szőlőket, így a természet átvette a hatalmat. Sajnos a házak is egyre magasabban foglalták el a területet, és a kiskertek próbálták átvenni a hatalmat. A Sas-hegy 30 hektárját ezért 1958-ban természetvédelmi területté nyilvánították, amely fokozott védettséget jelentett. A 266 m magas hegy fő tömegét a földtörténeti középkor triász időszakában lerakódott kőzet, elsősorban dolomit alkotja. Körülötte eocén korú [Budai Márga](https://hu.wikipedia.org/w/index.php…) és egy apró foltban oligocén [Kiscelli Agyag](https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kiscelli_Agyag…) is található. A dolomit igen kemény, élesen törik, nem tesz kárt benne a víz, nincsenek barlangok.
Három csoportba osztva szakértő munkatársak vezetésével jártuk be a tanösvényt, és hallgattuk meg az érdekes ismertetőket a növényvilágról. Közben gyönyörködhettünk a magasból Budapest panorámájában. Az éppen akkor virágzó növényekről készítettünk képeket. Megmutatták nekünk a nagy kopasz sziklákat, amelyeket természetesen megszemélyesített az emberi fantázia. Ilyen „Beethoven feje”, vagy a „Medve szikla”.
A Sas-hegy meredek lejtőjén, egy föld alatti alagútban működik 1966-tól a budapesti földrengésjelző obszervatórium az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézete részeként. Az alagutat a második világháború alatt építették katonai célokra. A dolomit jól erősíti a rezgéseket, ezért mi is egy csoportos dobbantással adtunk hírt magunkról a kutatóknak.
A túra után egy térképes kereső játék következett kicsiknek és „nagyiknak”, szóval mindenkinek. Akadályversenyen kellett kinyomozni az itt honos állatok „vallomásaiból”, hogy ki volt, aki elrabolta a bikapókot. Így még egyszer bejártuk a területet, és jól szórakoztunk. Az utolsó állomás a kilátóban volt, ahol panoráma táblákon beazonosíthatók Budapest épületei. Csodás a kilátás!
Végezetül a Látogatóközpont épületében megtekintettük Vida Gábor 2008-ban készült filmjét a természetvédelmi területről, amit erről a linkről ti is láthattok.
[https://www.youtube.com/watch?v=L-CHNDb0-G0](https://www.youtube.com/watch?v=L-CHNDb0-G0) ·
A Sas-hegyi Látogatóközpont 30 hektáros természetvédelmi terület. Látnivalóiról, élővilágáról külön itt írok. A Sas-hegy különlegességét az is adja, hogy K-Ny-i irányban hosszan elnyúlik. Ennek köszönhetően van egy markáns déli-, a „Mediterráneum”, illetve egy markáns északi oldala, a „Jégkorszak”.
A dolomit sziklacsúcs jellegzetes társulása a dolomitsziklagyep, amely a Budai-hegységben gyakori, de ritka és védett növény- és állatfajoknak ad otthont. A hegy, különleges mikroklímája miatt maradványfajok és bennszülött fajok fennmaradását tette lehetővé. Állatvilágából a pannon gyík és a bikapók, növényvilágából a nőszirom, a budai nyúlfarkfű, a magyar gurgolya, a Szent István-szegfű, a Sadler-imola, a csikófark és a virágzó kőris emelkedik ki.
Ebben a nedves, nem túl meleg időben az állatvilággal csak képeken találkoztunk. A kis élőterület miatt az emlősök közül csak a rókák élnek a területen. A madárvilág természetesen gazdag. Állandó madárcsicsergés közepette jártuk túrautunkat, míg a levegőben megpillanthattunk egy szajkót. Erdővetőnek is nevezik, mert az a szokása, hogy torkában 6- 8 makkot is összegyűjt, és különböző helyeken elrejti télire. Ha később nem találja meg, a makkok kicsíráznak, és ezekből terjedt el a hegyen a molyhos tölgy.
A leggyakoribb állatok a hüllők. A fali gyíkok, zöld gyíkok, fürge gyíkok és Magyarország leghosszabb siklója, a kaszpi haragossikló is mind a Sas-hegyen élnek. Legalább két méter hosszúra becsülik azt az öreg haragos sikló párt, amelynek tagjait Józsinak és Rozálnak nevezték el. Ritkán látni őket.
Állatvilágából legértékesebb talán a pannon gyík. Ez hazánkban a vakondgyíkok egyetlen képviselője. Szemhéja összenőtt, ezért nem pislog. Vannak ugyan lábai, de inkább a hasán csúszva közlekedik. Októbertől áprilisig reménytelen keresni, téli álmot alszik.
Felfedezték, hogy a térség pókokban is igen változatos. A kutatók 173 pókfajt azonosítottak a hegyen, amelyek közül négy az egész világon csak itt honos. Szerencsés az, aki a vörös potrohán négy fekete foltot viselő hím bikapókot
A legnagyobb veszélyt a növény és állatvilágra az idegen, invazív fajok elterjedése jelenti. Az állatok legnagyobb ellenségei a szabadon garázdálkodó házi macskák. A növényeket a szomszédos kertekből terjedő orgona és törpefenyő populációk veszélyeztetik.
A világon ritkaságszámba megy, hogy egy ekkora fővárosban ilyen természetközeli állapotban megmaradt védett terület van. Ezen már száz éve is elcsodálkoztak az első tudósok, akik a hegyet kutatták, és a rezervátum azóta is sikeresen őrzi sajátos növény- és állatvilágát.
Az utolsó kép a park dolgozói által épített, ún. „”darázs-garázs” vagy „rovar-hotel” .
Krisztina Tolvajné
