Szepesség & egy csipetnyi Lengyelország. Ismét útra keltünk. Mint minden utazás során, most is a buszon előkerültek a finom sütik és italok, a jó hangulat garantált volt most is!
Első állomásunk Martonháza, ahol rendkívül érdekes barlanglátogatásban volt részünk! Az aragonitbarlang, amely egyedülálló díszítésének köszönhetően már 1995-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára. Mint sok más barlangot, ezt is csak véletlenül fedezték fel 1954-ben. Az aragonitbarlang világviszonylatban is rendkívül ritka. A világon mindössze három ilyen látogatható barlang van, az egyik Mexikóban, a másik Argentínában, a harmadik pedig Szlovákiában. Fotózni itt nem lehetett, ezért aki még nem látta, érdemes a neten rákeresni! Rozsnyó, már az őskorban is lakott település volt. Egy kis séta a városban, megtekintettük a Bányászok tere közepén található, reneszánsz őrtornyot és mellette Andrássy Franciska, az özvegyek és árvák támogatójának több mint százéves márványszobrát. Rozsnyón a több százéves műemlék épület és a város sokszínűsége mindenkit elvarázsolt. A Szűz Mária Mennybevétele tiszteletére szentelt gótikus stílusban épült székesegyházban az egyik oltárkép 1511-ből való. A főoltárkép – Tiziano Szűz Mária mennybemenetele című festményének másolata. Első napunkat Betléren, az Andrássy kastélyban egy órás idegenvezetéssel zártuk. A Felvidék legszebb kastélya, mely egykor az Andrássy család otthona, illetve vadászkastélya volt 57 hektáros területen. Kora esti órában megérkeztünk Poprádra, Hotel Tátra volt a szálláshelyünk.
Második napunkon a Szepesség legfestőibb városába, a magyar történelmi emlékekkel gazdag Késmárkra utaztunk. Megnéztük az UNESCO világörökségi védelme alatt álló fából épült evangélikus ótemplomot, amely mindenkit elvarázsolt. Majd ezt követően betértünk és megnéztük a Thököly család síremlékét a Szent Kereszt bazilikában. A főtéren a díszes polgárházak mellett elhaladva, a Thököly család fészkét, a reneszánsz várat is megnéztük, majd születésnaposunkat Valent Sanyit megköszöntöttük. Idegenvezetőnk Tátratea italt adott át részére, mindannyian koccintottunk Sándor egészségére! Következő állomásunkon, az ezeréves határt őrző IV. Béla által épített Nedec várába látogattunk. Itt történt a sajnálatos baleset társunkkal Váradi Jutkával, aki a csúszós vastag kövekből épült lépcsőről az utolsó lépcsőfokról leesett. Idegenvezetőnk nagyon toppon volt, rögtön intézkedett! Miután elhagytuk a várat, egy rendkívül szép utunk volt, a Dunajecen való tutajozás. A folyó egy szakasza régen Magyarország és Lengyelország határát képezte. A gorálok vártak minket, a tutajozás időtartama bő két óra volt, jó hangulatban. Második napunk végére értünk, volt izgalomban és élményben részünk.
Harmadik napunkon kissé borús, esős időben indultunk. A Szepesség gyöngyszeme, a 200 méter magasan fekvő mészkőtufára épült Közép-Európa egyik legnagyobb várába, a Szepesi várba sétáltunk fel. Itt is nagyon kellett vigyázni, mert a szemerkélő esőben, a nedves kövek nagyon csúsztak. A vár felújítás alatt van, bemenni nem tudtunk, ezért csak a bástyán jártunk körbe. Mire leértünk, kezdett az idő is tisztulni, nagyon szép volt a táj. Lőcse városban a régi városházát néztük meg, mely ma múzeumként működik. Meghallgattuk a lőcsei fehér asszony történetét, majd a Szent Jakab templomban megcsodáltuk a gótikus szárnyas oltárt.
Negyedik napon a buszunk „pihent” helyi közlekedési eszközökkel utaztunk a Magas-Tátra legnagyobb és legrégibb üdülő településére, Ótátrafüredre, mely az itt fakadó savanyú vizéről és a csodálatos fekvéséről híres. Majd innen siklóvasúton folytattuk a 2-3 km-es utunkat. Felérve ismét születésnapos köszöntés volt, Keresztényi Marika is Tátrateát kapott Berci idegenvezetőnktől. Jó poén volt Sziva Mikitől, aki megjegyezte, hogy a kirándulások időpontját úgy kell összeállítani, hogy minden napra jusson egy ünnepelt! Itt is közös fotó, csoportkép készült, majd néhány társunk kivételével elindultunk Ótátrafüredről a Tarpataki óriás vízeséshez, mely 20 méteres mélységbe zuhan alá. Erről az útról kedves szavakkal emlékezett vissza facebook posztjában Németh Ernő „bátyánk”, idézem; „Az odavezető út nagy erőpróba volt. Sziklákat kerülgetve, esetenként sziklákon ugrálva haladtunk felfelé. Itt mutatkozott meg az Egyesületünk tagjainak igazi énje. A fiatalabbak segítettek ott, ahol kellett. Volt olyan is, hogy mindkét kezemre jutott segítő, így minden baj nélkül megtettük az utat. Segítettünk egymásnak, mint amikor még dolgoztunk és oda mentünk, ahol kellett a segítség. Ezt a szellemet átmentettük az Egyesületünkbe is. Köszönet érte!” Mi is köszönjük Ernőnek ezeket a szép gondolatokat! A feltöltött fotók magukért beszélnek. A balesetmentes túra után a Csorba-tóhoz indultunk, többen körbejártuk. Tartalmas szép nap volt! Ötödik napon, a bőséges finom reggeli után, Zakopane, Gubalowka és a Nagyőri kastély volt a programban. Zakopanéban sétáltunk a Krupówki utcában, mely Lengyelország öt leghíresebb utcájának egyike, ahol a kedves kereskedők árulják helyi portékájukat. Jó hangulat, zeneszó, szinte majdnem táncra perdültünk. Siklóval felkapaszkodtunk az 1123 méter magas Gubalowka hegyre, onnan csodáltuk a pazar kilátást a Tátra hegyeire. A Szent Kelemen fatemplom megtekintése után indultunk az Árpád-kori magyar határvédelem részeként létrejött Nagyőrbe. A csodás reneszánsz kastélyában 1711-ig főiskola is működött. A kastélyban megtekintettük Mednyánszky László festményeit, sétáltunk a 19. századból származó angolparkban, majd a község történelmi központjában lévő gótikus Szent Anna templommal és a reneszánsz harangláb megtekintésével zártuk a napot. Elérkeztünk utolsó napunkhoz, elbúcsúztunk Poprádtól, ahol egyik este egy kis sétát is tettünk. Szállásunkkal nem volt gond, bőséges reggeli és vacsora várt minket. Hazafelé első látni valónk a történelmi emlékekben gazdag Eperjes volt. Eperjest a monda szerint Vak Béla 1132-ben alapította, aki itt megpihenve, a sok eperrõl nevezte el a helyet. Sétáltunk a főutcán a történelmi házakat csodálva, a reneszánsz stílusban épült Rákóczi-házat, Szent Miklós templomba is betértünk. Innen Márai Sándor szülővárosa, Kassa történelmi belvárosa volt a következő egyben az utolsó állomásunk. Rendkívül jó idegenvezetést kaptunk a Márai Sándor házban, mely múzeumként működik. Rákóczi Ferenc fejedelem is több szálon kötődik a városhoz, a székesegyház kriptájában temették újra, egykori törökországi házát, az ún. Rodostói-házat is felépítették a városfal mellett. Mindezeket megnéztük.
Elmondhatjuk, hogy – Jutka balesetét leszámítva -, ismételten tartalmas szép utunk volt. Az idegenvezetőnk most is mint eddigi utunkon, a lehető legtöbbet „hozta ki” magából, a pilóta is készséges volt minden tekintetben.
Itt jegyzem meg, hogy ma felhívott a „flamingós” Román Tamás – a Toszkán utunkon, akik velünk voltak tudják -, hogy Ő lesz a pilótánk megint, a hétvégén induló olasz kőrúton! Sajnálattal közöltem vele, hogy a társaság most érkezett haza és hétvégén nem indulunk sehova! Nagyon sajnálta, hogy nem nekünk lesz a pilótánk és egyben üdvözli a társaságot!!!
Hazafelé a buszon a jövő évi kirándulásról volt véleményfelmérés.
